A haifai professzor által felfedezett fehérje-anyagcsere mechanizmusok megismerése és alkalmazása nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy előbb-utóbb "univerzális", rosszindulatú sejtek szaporodását meggátló gyógyszert állítsanak elő.
Visszatérve a matuzsálemi kort ígérő jóslatra, a professzor emlékeztetett arra, hogy a XIX. században az emberek átlagosan alig 30 évig éltek. Ám száz év alatt - elsősorban az antibiotikumok felfedezésének, a tisztított víznek, és általában a higiénés viszonyok ugrásszerű javulásának köszönhetően - az életkor felső határa megduplázódott, sőt, majdnem megtriplázódott, hisz sokan 90 évig is elélnek.
A XX. Századnak lett csak rettegett népbetegsége a rák, korábban nem kellett vele tömeges méretekben számolni: elsősorban az idősebbek - azaz korunk - betegsége.
Ha tehát legyőzzük a rákot, akkor az életkor mostani kb. 90 évig tartó felső élethatára valóban tíz-húsz évvel megnyúlik. Azért "csak ennyivel", mert ha legyőzzük a rosszindulatú daganatot, akkor az Alzheimer kór lesz a következő világméretű egészségügyi mumus: kilencven felett robbanásszerű elterjedésével kell számolni. Ha annak is megtalálják az ellenszerét - és erre a modern kutatások erre is reményt adnak -, újabb 30 évvel megnőhet az életkor.
Amikor aztán jönnek persze az újabb halálos veszélyek. Mert az örök életet azért Ciechanover is tagadja.
Nem baj. Nekünk 150 év is elég lenne.